Ebbe a kávézóba toppan be zárás előtt néhány perccel másik hősünk, Sol, és rendel egy pohár meleg tejet. Gui mosolya azonnal megragadja Solt, aki maga már rég nem tud mosolyogni.
Természetesen Sol rendszeres vendég lesz, habár beszélni nem beszél túl sokat. A kezdeti időszak konfliktusát az adja, hogy Sol gazdag családból származik, és észreveszi, hogy valaki a nyomában jár és felvételeket készít róluk. Felmerül a féltékenység is persze - Gui kedves személyisége miatt nem egy ember kezd közeledni hozzá, Sol ilyenkor nyilván kiakad.
Ami fontos a történetben, az a srácok háttere. Hiszen Gui szegény, Sol gazdag. Gui ráadásul hamarosan megtudja, hogy az otthon vezetője, aki őt is felnevelte, kórházban van. Sol költséget nem kímélve elviszi a nőhöz, és persze az otthonba is, ahol megismerkednek a gyerekekkel. Gui, Sol, valamint Kao is ott marad egy ideig tanítani a gyerekeket, de a kötelezettségeik visszaszólítják őket az iskolába.
Ami Sol múltját illeti, az apja egy kemény üzletember, aki nem tűr ellentmondást, és aki eddig nem sok szeretetet adott a fiának. Hallani sem akar arról, hogy Gui és Sol együtt legyen, igyekszik is szétválasztani őket... például kiköti, hogy Gui csak akkor lehet Sol mellett, ha sikeresen teljesíti a gyakornoki programot. Csakhogy szegény Gui nem a mérnöki osztályra kerül, ahová kellene, hanem a marketingre, ahol annyit szekálják, amennyit lehet. Mind azt hittük, ez is Sol apjának köszönhető... aki még arra is képes volt, hogy bezárja a fiát étlen-szomjan, ha nem hagy fel ezzel a szerelemmel. Szerepet játszott még a történetben Sol "menyasszonya", akivel évek óta együtt dolgoztak, és aki szintén a marketingen gyakornokoskodott, megkeserítve Gui napjait. Persze Gui nem olyan srác, aki könnyen feladja.
Voltak olyan jelenetek, amiket egyszerűen nem tudtam elfogadni. Például, amikor az apja bezárta Solt a szobájába, és nem kapott enni. Kaonak kellett kimentenie, hogy találkozhasson Guival. Ezután Sol könyörgött a srácnak, hogy szökjenek meg, erre megszöktek, de kb. a sarokig jutottak, mert az apja letiltatta a kártyáját. Szerencsére Gui észhez tért, és azt mondta, Sol most nem az a srác, akibe beleszeretett. Ne meneküljenek tovább, hanem nézzenek szembe a problémákkal. Így is lett, és mivel Gui sikeresen letette a gyakornoki vizsgát, Sol apja áldását adta rájuk.
Persze Jay, Sol apjának titkára elmondta nekik, hogy Sol apja semmit sem gondolt komolyan. Tényleg elhitték, hogy képes lenne bezárni a fiát? Vagy hogy nem tudott arról, hogy Kao kicsempészte? És Gui marketingre helyezését sem ő intézte el... hanem az ottani fejes, aki, minő meglepetés, Sol menyasszonyának apja.
Kedves jelenetek is akadtak. Na, persze nem Sol nyafogásáról beszélek. Az elején folyton búval bélelt képet vágott, a közepén egészen kedveltem, a végén viszont megint elvesztettem ezekkel az önző akcióival. Gui maradt a kedvencem, felnőttesen, mégis érzékenyen oldotta meg a dolgokat. Végigcsinálta a programot, pedig a főnöke és Sol menyasszonya is szívta a vérét. Elvesztette a nevelőanyját, és el kellett viselnie, hogy Sol apja úgy bánik vele, mint a szeméttel. De ment tovább, és megkapta végül a jutalmát. Mondjuk Sol szerintem sokkal többet nyert Gui személyében, de ez egyéni vélemény.
A történet második, számomra legkevesebb párosát Phu és Kao alkotta.
Kao Sol legjobb barátja, Phu pedig Sol mostohatestvére. Kao látta már néhányszor a mindig mogorva, veszettül jóképű srácot, akiről az iskolában azt pletykálják, megölt valakit. Senki sem mer kikezdeni vele, de Kao elhatározza, hogy közelebb kerül hozzá. Igen ám, de Phu nem hagyja magát!
Minden eszközzel igyekszik lerázni magáról a másikat, de miután szintén egy iskolai eseményen Kao segít neki eladni a képeit, s ezzel pénzt szerezni, a jég kezd megtörni. Az egyik legédesebb dolog, hogy Phu folyton gombócnak vagy nyuszinak nevezi a másikat! Hiába vértezte fel magát, Kao egyre közelebb oldalaz hozzá, mígnem... no, az erős kijelentés, hogy összejönnek. Kao persze mély érzéseket táplál, ezt nem egyszer el is mondja. Valamint neki köszönhető a cím magyarázata is, ami engem nagyon meglepett, ugyanakkor le is nyűgözött. Azt mondta, hogy olyan szeretne lenni Phu számára, mint az oxigén... de nem ám a láthatatlan fajta! Szóval ettől elolvadtam, és nyilván Phu is. Abból is látszott, hogy Phu érzései is kezdtek mélyülni, hogy elmesélte a másiknak, van egy beteg testvére, és őt védve vert meg valakit korábban. Sajnos azonban nem lett annyira tökéletes a befejezésük, mivel Phu visszautazott az államokba. De Kao megígérte, hogy ha végez a suliban, egy téli napon megkeresi. Egyébként szerintem Phu fejlődött a legtöbbet. Szó szerint látszott, ahogy részről részre változott, ahogy nyitott Kao felé, és a végén már mosolygott is. Ők voltak a kedvenc párosom.
A harmadik, és egyben a sorozat hetero vonalát pedig Khim és dr. Petch alkotta. De bárcsak ne tették volna.
Khim volt Gui munkatársa a kávézóban, valamint hatalmas BL fan, folyton azzal volt elfoglalva, hogy férfiakat hozzon össze egymással. Ezért is figyelt fel a két helyes doktorra, akik rendszeresen jártak a kávézóba. Ő volt dr. Petch és a kollégája, dr. Perth.
dr. Petch azonban Khimbe volt belezúgva, de a nő ezt a világért sem vette volna észre. A nőnek volt egy elég súlyos betegsége, így nemigen lehetett felizgatni, viszont találni kellett valamit, ami célt ad neki. Egy hülye logika mentén tehát dr. Petch azt mondta neki, hogy igen, meleg vagyok, segítsen összejönni a kiszemeltemmel. Komolyan, egyszerűen a pokolba kívántam ezt a szálat. Hogy lehet ilyen hülyeséget kitalálni? dr. Petch előbb a kollégáját próbálta bevonni, de mivel dr. Perth valóban érzett valamit iránta, sértőnek érezte, hogy segédkezzen.
Így Petch végül olyan képeket küldött a nőnek bizonyítékul, amin ő és Khim öccse, Khem szerepelt, persze nem felismerhetően.
Khem tudta ezt, és azt hitte, a doki tényleg kedveli! Nem hittem el, hogy mindenki dr. Petch-be van belezúgva, mikor se nem volt annyira helyes, se nem... áh! És csodálkozott, hogy Khim kiakadt, mikor végül bevallotta neki az érzéseit? Komolyan azt hitte, hogy hazugsággal majd célt érhet? Persze a nő életét próbálta megmenteni, de szerintem Khim jobban járt volna, ha tudja az igazat az elejétől. Ők sem jöttek össze teljesen... ami nem is baj, mivel egy szikra intimitást sem fedeztem fel köztük.
Ha már intimitás... nálam mindig ez az egyik döntő pont. Nagyon-nagyon fontos számomra, hogy érezzem a kémiát a karakterek között, máskülönben nem lesz hiteles a sorozat. Nagy fájdalmam, de itt egyik párosnál sem éreztem azt, hogy ők szerelmesek. Gui és Sol néha összebújt, egy-két csók is elcsattant, sőt, Gui még rá is mászott a másikra, de végig azt éreztem, hogy ők csak barátok. Nem nyújtottak többet, és habár Gui karakterét imádtam, nem hittem el, hogy ők egy szerelmespár.
Kao és Phu esetében ugyanez. Olyan plátói szerelemnek tűnt, néha egymáshoz értek, szép dolgokat mondtak, és a tekintetük is kifejező volt, de a testük nem reagált úgy, ahogy kellett volna.
A heteto párosnál tényleg még annyi szikrát sem fedeztem fel, mint a gázgyújtóban, ami elromlott.
Ez a szál elvette a kedvem. Gui kedvéért kíváncsi voltam, az ő jövőjük hogy alakul, persze ez is kicsit mesébe illően zárult. Kao és Phu remélem találkozhat hamarosan, ők esetleg elkezdhetnének valamit.
Nem tudom, mennyire lettek átírva a könyvek. Biztosan kihagytak sok mindent, és ehhez mérten ez nekem elég kevés volt. Hétről-hétre vártam a részeket, néha izgultam is, de volt néhány olyan jelenet, ami kicsapta a biztosítékot. Például az, hogy amint Sol és Gui végez a suliban, örökbe fogadnak egy gyereket, akit addig Sol apja nevel. WTF? Uram ég, ezt jobb lett volna kihagyni.
Egy nézést megér, főleg, mivel már kint van a teljes sorozat. Phu és Kao a szívemhez nőtt, miattuk megérte, Gui pedig igazán megérdemelte a boldogságot.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése