Szülihónap 1. felvonás

Üdvözlök mindenkit márciusban! Ez a hónap nemcsak azért lesz szuper, mert végre mozikba kerül a Mulán, amit személy szerint nagyon várok, hanem azért is - és ez a legfontosabb -, mert kezdetét veszi kedves barátnőm, Mese születésnapi hónapja!

Mivel 13-án született, írtam neki 13 kis történetet. Ezek közül minden nap egyet fel fogok tölteni a blogra a kívánsága szerint, így ezeket ti is elolvashatjátok. ;)

Drága Mese, ez a TE hónapod lesz. Remélem tetszeni fognak a történetek. :)

Kellemes olvasást! :)

1. nap párosa:

Sterek

Derek Hale aznap reggel enyhén vibráló gyomorral ébredt. Az idegességre valójában semmi oka nem volt; sütött a nap, de a madarak már megtanulták, hogy ne merészkedjenek túl közel a házhoz. Péntek volt, tehát túl sok munkára sem számíthatott, és ha minden jól megy, Stiles is időben el tud szabadulni. Kedvesére gondolva a férfi szíve félrevert. Fogalma sem volt, Stiles mit fog kitalálni aznapra, de az elmúlt öt évből kiindulva nem lesz túl kellemes. Pláne, hogy Derek aznap lett negyven éves.

A férfi megdörzsölte borostás állát, majd kihengeredett az ágyból. A szokásos reggeli rutint követően lecsoszogott a konyhába, ahol az ugyancsak szokásos káosz fogadta.

-          Ha a szádba mered venni azt a kolbászt, leharapom a tiédet. – Erica szokásos fenyegetőzése.

-          Az enyémet bármikor, bébi. – Boyd szokásos viccelődése.

-          Hé, vigyázzatok az érzékeny lelkemre! – Liam szokásos gyerekeskedése.

-          Majd próbáljuk észben tartani. – Isaac szokásos nyugalma.

S mindennek a közepén ott állt Stiles, feltűrt ingujjban, kávéval a kezében, és a falka feje fölött rámosolygott. Derek feszültsége azon nyomban elillant.

-          Fúj, muszáj ilyen szerelmesen bámulnotok egymásra? – kiáltott közbe Boyd.

-          Most miért, olyan cukik! – lelkendezett Erica, a Sterek-fanklub elnöke.

-          Ja, de tudod nem mindenkinek lehet itt a kedvese – sziszegte Liam, de Derek úgy tett, mintha nem hallotta volna. Már rég megtanulta elengedni a kölykök reakcióit, máskülönben sosem csókolhatta volna meg Stiles-t.

-          Elég a dumából, anyaszomorítók – szólalt meg Stiles. – Nem kell véletlenül valahol máshol lennetek?

-          Még véletlenül sem – dörmögte Boyd, mire Erica rávágott a vállára.

-          Már itt sem vagyunk – vigyorgott Isaac, és felrángatta a többieket a székből.

-          Még nem fejeztem be a reggelit – akadékoskodott Liam, de azért követte a többieket.

Távozásuk után a konyha bántóan csendesnek tűnt, Derek viszont elég hamar elfeledkezett róla, ahogy Stiles közelebb lépett hozzá.

A fiatalember magas, karcsú alakját körbeölelte a farkasé. Úgy passzoltak össze, mint a sötét éjszaka és a ragyogó Hold; egyik sem létezhetett a másik nélkül.

Derek azonban még ezután sem nyugodott meg. Biztos volt benne, hogy a lehető legváratlanabb pillanatban ugranak majd elő az ismerősei a leglehetetlenebb helyekről, ő meg ismét kellemetlenül fogja érezni magát.

Mind hazaértek kora délután, és még mindig semmi. Derek próbált nem gyanakvóan sandítani a kölykökre.

Túl voltak a vacsorakészítésen és a vacsorán, ő és Stiles pedig kitelepedett a tornácra egy üveg borral. Hol beszélgettek, hol hallgattak, és bámulták a megjelenő csillagokat.

Később a kölykök megpróbálták bevonni egy karaoke-versenybe. Derek ellenállt.

Mikor aztán Stiles visszatért a fürdőből, bezárta az ajtót, majd befeküdt mellé az ágyba, Derek teste végre elernyedt. Stiles felkönyökölt; előbb nézte egy darabig, majd végighúzta egyik kezét az arcán. A homlokától indulva az orrán keresztül, a borostáját is beleértve az ajkáig. Derek bőre felforrósodott. Soha senki nem érintette még így…

-          Boldog születésnapot – lehelte Stiles. Derek tekintete megrebbent. – Nem felejtettem el.

-          Nem is gondoltam. – Stiles ujjai már a mellkasán jártak.

-          Úgy döntöttem, azt adom meg neked, amire vágysz, és nem azt, amit mindenki más elvár.

-          A szokásosat – mormolta Derek. Stiles rávigyorgott.

-          A szokásosat. – És magukra borította a takarót.