Második - és egyben utolsó - fejezet. Enyhén +18, no meg egy kis csöpögős romantika. :)
Harry a hatalmas ágyán feküdt, és a testét rázta a remegés.
Nemrég esett haza a Louis-val töltött vacsoráról, amit egy mozi előzött meg –
Harry évek óta nem volt moziban, és bevallása szerint Louis sem -, és az
egésznek volt egy olyan erotikus vonulata, ami végig remegésben tartotta Harry
gyomrát. Így amint hazaért, végignyúlt az ágyon, és kiverte magának. Aztán még
egyszer a zuhany alatt. Majd harmadszor is, mialatt próbált valami harapnivalót
összedobni, de csak arra tudott gondolni, ahogy Louis lenyalogatta az ujjáról a
majonézt. A teste sosem reagált még senkire ennyire zsigerből, de már nem csak
erről volt szó. Az utóbbi néhány hétben rendszeresen találkoztak, ettek, ittak,
sétáltak, és rengeteget beszélgettek. Louis a maga lázadó külsejével egy igazi
romantikus lélek volt, aki ott segített, ahol tudott. Harry valószínűleg sosem
fogja elfelejteni a pillanatot, amikor kávéval a kezükben kiléptek az utcára,
és ott megláttak egy kislányt, aki a cukrászda üvegének nyomta az arcát,
miközben az anyja telefonált mellette. Louis letérdelt elé, váltottak pár halk
szót, majd a srác visszament, és egy kétgombócos fagylalttal tért vissza. Az
anya nem vette észre, Harry azonban igen. És tetszett neki, amit látott.
Másfél hónappal később még mindig csak beszélgettek. Harry
már kezdte azt gondolni, hogy ő lát bele többet ebbe a kapcsolatba, de azok a
véletlen érintések… és ahogy Louis néha ránézett… Nem tudta, mit tegyen.
Barátokká váltak, viszont ő a maga részéről sokkal többet szeretett volna.
Végig akarta simítani és csókolni Louis tetoválásait; a szájába akarta venni a
farkát; a testében akarta érezni őt… Néha annyira erősen ragadta magával a
vágy, hogy megszédült. Nem hitte, hogy a másik szánt szándékkal kínozná… de
akkor magával is ugyanezt teszi.
Harry épp kilépett a próbateremből, mikor rezegni kezdett a
mobilja. Természetesen nyomban gyorsabban kezdett verni a szíve.
-
Helló, Hazza – mosolygott Louis.
-
Szia.
-
Mi a helyzet? Végeztél?
-
Aha, épp most.
-
Fáradt vagy? – Tudta, mit akar hallani a srác.
-
Nem. – Louis felnevetett. – Mi a terved?
-
Meglepetés.
-
Hát persze.
-
Imádni fogod. Ha mégsem, kiengesztellek. – Harry
nyelt egyet. – A lakásodnál találkozunk húsz perc múlva. Ott foglak várni.
Rendben, Louis nem volt benne egészen biztos, hogy ez mind
jó ötlet. De a fejében jól hangzott, és Eleanor is valami olyasmit mondott,
hogy…
-
Ez fantasztikusan romantikus! Imádni fogja!
Szóval Louis fogta magát, és mindent elrendezett, aztán
bérelt egy kocsit, és leparkolt a Harry lakása melletti parknál. Ritkán volt
ennyire ideges, de Harry szép lassan szinte mindenkinél fontosabb lett neki. Ő
volt az, akinek azonnal el akart mondani minden jót és rosszat, ami történt
vele, és egyre többször gondolt rá a zuhany alatt. A hosszú, kecses ujjaira, a
hajára, a mosolyára, a karcsú, mégis izmos testére.
Most jött el az ideje, hogy tisztázzák azt, ami köztük van,
és ebbe pontosan három és fél órája már Louis menedzsere sem szólhatott bele.
Ahogy ott állt a gondolataiba merülve, egyszer csak
felbukkant mellette Harry. Nem viselt sminket, a haja frissen mosottnak tűnt.
Hosszú szövetkabátot és fekete nadrágot viselt, az összeállítást pedig egy
mintás sállal dobta fel. Szótlanul végignézte Louis-t, ahogy a nyitott tetejű
autónak támaszkodott szürke öltönyben, fehér ingben, ballonkabátban, szélfútta
hajjal, a kocsikulcsot pörgetve.
-
Indulhatunk?
Először kocsikáztak. Louis-nak akkor jutott eszébe, hogy a
másik talán panaszkodni fog a szél miatt, ami tönkreteszi a frizuráját, de
Harry nevetve hajolt bele a szélbe, arca kipirult. Louis néhol figyelmen kívül
hagyta a sebességkorlátozást, de szerencsére nem kapcsolták le őket.
Utána sétáltak. Felfedezték azt az elrejtett parkot, ahol
végül kikötöttek, és ahol öreg fák álltak egy tó mellett.
-
A hétvégén jön a családom – mondta Harry.
-
Nahát, komolyan? Még sosem láttak színpadon?
-
Nem… vagyis nem ilyen formában.
-
Akkor? – Harry zsebre vágta a kezeit.
-
Régebben énekeltem. – Louis megtorpant.
-
Komolyan? – A tekintete felcsillanhatott,
legalábbis Harry mosolyából erre következtetett.
-
Nem volt valami nagy szám – vont vállat.
-
Kötve hiszem. – Nyelt egyet. – Egyszer talán…
-
Igen – felelte azonnal, de nem nézett rá. –
Egyszer talán énekelek neked.
Mivel kezdett besötétedni, Louis újra beültette Harryt a
kocsiba, és elszáguldottak a meglepetés fő helyszínére.
Louis szíve a torkában dobogott, ahogy a bejárat felé
tartottak, de aggodalma feleslegesnek tűnt; Harry széles mosollyal és boldogan
csillanó szemmel siklott ki a korcsolyapályára.
-
Honnan jött az ötlet?
-
A romantikus filmekben is ezt szokták csinálni –
vont vállat Louis, Harry pedig felnevetett.
-
Túl szerény vagy. – Elnézett az üres pálya
fölött, amit Louis egészen éjfélig lefoglalt maguknak, hogy senki se zavarhassa
őket. – Fantasztikus ez az este. Köszönöm.
-
Nem hiszem, hogy senki nem tett még érted
ilyesmit – mondta halkan Louis. – Biztos sokan akartak már meghódítani…
-
Meghódítani? – fordult felé hirtelen Harry. A
lehelete látszott a levegőben, Louis pedig majdnem előre hajolt, hogy
elkaphassa. – Te ezt csinálod? Meghódítasz?
-
Az attól függ. Jó úton haladok? – Hosszú
pillanatokig egymás szemébe néztek, aztán Harry elvigyorodott.
-
Korcsolyázzunk! – indítványozta, aztán kidobta a
kiürült papírpoharát a kukába, és a pályára siklott.
Louis habozva követte. Nem vallotta ugyan be, de némileg
tartott a jégtől; jobb szeretett két lábbal a földön állni, lehetőleg olyan
földön, ami nem mozgott. Harry csillogó szemmel körözött körülötte, sálja
cirógatta Louis kabátját.
-
Félsz? – kérdezte suttogva.
-
Nem – válaszolta, ami igaz is volt. – De azért
nem bánnék egy kis támogatást.
-
Tetszik, hogy nem takargatod a gyengeségeidet –
mondta Harry, aztán kézen fogta, és könnyedén maga után húzta.
A srácnak valószínűleg fogalma sem volt róla, mit művelt
Louis-val az, hogy összekulcsolta az ujjaikat… minden mozdulat természetesen
jött, és egyszer sem estek el. Jobban mondva Louis egy alkalommal nekisiklott
Harry hátának, amikor a srác megállt a palánknál. Louis hozzásimult a hátához,
keze előrecsúszott a mellkasára. Harry légzése lelassult, és beledőlt az
ölelésébe.
Néhány pillanatnyi kellemes csend után Louis megtette azt,
amire hónapok óta várt; felfuttatta ujjait a másik tarkójához, és beletúrt a
hajába. Masszírozta kicsit a fejbőrét, majd meghúzta a tincseket, hogy Harry
feje hátrabukjon. A srác nyögése kísérte a mozdulatot, Louis pedig másik
kezével erősen tartotta a derekát, miközben hozzápréselte magát.
-
Lou…
-
Hazz? – Belecsókolt a füle mögötti érzékeny
bőrbe, ami megremegtette Harryt. – Azt akarom, hogy az enyém legyél. Csak az
enyém. – Harry élesen beszívta a levegőt.
-
Csak akkor… ha cserébe te az enyém leszel.
-
Abban nem lesz hiba.
Harry enyhén remegő kézzel nyitotta ki a lakása ajtaját.
Ritkán hívott vendégeket, de mindig ügyelt a rendre. Harry a haja takarásából
leste, ahogy Louis felakasztotta a kabátját, aztán nézelődni kezdett a
nappaliban. Minden lehetséges felületen képek virítottak Harry családjáról, a
polcokon pedig a rajongók ajándékai sorakoztak. Harry felkattintotta a két
asztali lámpát, majd összehúzta a bordó függönyt az erkélyajtó előtt. Előbb
lenyugtatta kissé dübörgő szívét, és csak azután fordult meg. Louis tekintete
ugyanolyan éhesnek tűnt, mint amilyennek a sajátját sejtette. De előtte még
tisztázniuk kellett valamit…
-
Mi lesz a karriereddel?
-
Remélem, még építhetem egy darabig…
-
Úgy értem… - Harry sóhajtott. – Nem akarok olyan
kapcsolatban élni, amit titkolni kell. A főnökeid viszont ragaszkodnak bizonyos
dolgokhoz. – Louis elnyomott egy vigyort.
-
Már nem a főnökeim.
-
Nem?
-
Nem. Lejárt a szerződésem, és nem
hosszabbítottam meg. Azt csinálok, amit akarok.
-
Aha. – Harry megnyalta az ajkát. – És mondd csak,
nem akarsz végre megcsókolni?
Ahogy Louis megszüntette köztük a távolságot, az idő is
megállni látszott. Amikor ajkaik végre találkoztak, Harry csukott szeme mögött
csodás színek kezdtek kavarogni. Átkarolta a másik nyakát, Louis pedig a
derekánál fogva húzta közelebb magához. Izgalmuk elég hamar nyilvánvalóvá vált,
de még tovább és tovább nyújtották a szenvedélyes csókot. Louis nyelve
besiklott Harry puha ajkai közé, amit a srác egy nyögéssel jutalmazott.
Néhány perccel később már az ágyon tekergőztek. Mindketten
az oldalukon feküdtek, meg sem kíséreltek a másik fölé kerekedni, de Harry
egyszer csak átvette az irányítást, és magára húzta Louis-t. A srác becsúszott
széttárt lábai közé, így keménységük még intenzívebben dörzsölődött össze.
Louis megszakította a csókot, és lihegve összetámasztotta a homlokukat. Harry
minden vágya az volt, hogy örökké így maradjanak, és hogy ez a jóképű férfi
mindig így nézzen rá; mintha ő lenne a világ közepe.
-
Gyönyörű vagy – suttogta Louis, végigcsókolva a
srác felhevült arcát. – A smink csak ront rajtad. – Beharapta az ajkát, és még
lejjebb eresztette magát. – Te vagy a szivárvány az életemben.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése