Szülihónap 3. felvonás

Megérkeztünk a harmadik naphoz, és a harmadik történethez, melynek főszereplője Mese szívének igen kedves. ;)

Kellemes olvasást!

3. nap főszereplője:

Bright (Sotus)

-          Ez meg mégis mi a fene?

-          Megkérhetnélek, hogy ne ordíts?

-          Megkérhetsz, de kár a gőzért – dobta le magát a padra Prem, mire Bright felsóhajtott. Pont azért választotta ezt a korai időpontot és ezt a félreeső sarkot, hogy nyugodtan tanulhasson, de a mulatozásból hazatérő Premet kihagyta a számításból. – Mi van, kidobott a pasid?

-          Nem – sziszegte a srác, és próbált nem az ágyában alvó Aim-re gondolni. – Holnap vizsga, nyugalomra van szükségem.

-          Hohó, de előtte bulizunk!

-          Idén nem tartom meg. – Kellett néhány másodperc, míg az információ eljutott Prem másnapos agyáig, de amikor ez megtörtént, a srác dühösen az asztalra vágott.

-          A jó francokat! Nem teheted meg, hogy egyszerűen semmibe veszted a születésnapodat!

-          Majd máskor bepótoljuk. Most nincs erre időnk.

Prem úgy hápogott, mint egy partra vetett hal, aztán az érkező Knot felé fordult.

-          Te el tudod hinni ezt?

-          Hogy a tegnapi dorbézolás után még képes vagy nyitva tartani a szemed? Nem igazán.

-          Bright idén nem akar születésnapot tartani! – Knot az érintettre sandított.

-          Nos, nyilván jó oka van rá.

-          Egy hülye vizsga!

-          Ez azért elég fontos ok – vélte Knot, majd nyugtatólag Prem vállára tette a kezét. – Ne fújd fel ezt ennyire. Inkább egyél valamit, mert az alkohol ki fogja kezdeni a gyomrod.

Prem a nap fennmaradó részében is dohogott néha, de Bright nem vett róla tudomást. Nem érezte rosszul magát amiatt, hogy megfosztotta barátait a bulitól, mivel végzősként változtak a prioritásai. Hiába nem tervezett továbbtanulni, megbukni sem szeretett volna.

Akkor lélegzett fel kicsit, mikor Aim javaslatára elmentek vacsorázni. A fiatalabb srác csak mosolygott rá, ami feloldotta a görcsöt Bright testében.

-          Ma este magadra hagylak – mondta neki Aim – De remélem holnap a vizsgád után találkozunk. – És Bright mindennél jobban imádta őt ezért.

Másnap a srác brillírozott a vizsgán Premmel ellentétben, aki csak bukdácsolt. Knot és Arthit persze magabiztosan lavírozott, aztán mind együtt érkeztek az étkezőbe.

-          Gondolom nem bánod, hogy este pihentél bulizás helyett – mondta Arthit.

-          Cseppet sem. Öreg vagyok én már a partikhoz. – Prem, Arthit és Knot egymásra nézett, majd kirobbant belőlük a nevetés.

-          Igazad van, tisztára őskövület vagy!

-          Azt hiszem, látom is az ősz hajszálaidat.

-          Be lehet fogni – csapta le Prem kezét Bright. – Arra akarok kilyukadni, hogy számomra ez már nem olyan fontos. Csak az, hogy a szeretteimmel lehessek. – Némi elérzékenyült csendet követően Knot megköszörülte a torkát.

-          Hát, most akkor vagy kinyírsz minket, vagy a nyakunkba ugrasz.

Bright felvont szemöldökkel megfordult. És leesett az álla. Aim tartott felé a tömegben, kezében torta, szája fülig ért. Majd mind elkezdtek énekelni.

Bright még órákkal később sem tudott magához térni. A barátai szavak nélkül is megértették, hogy nem akar bulit, elfogad viszont egy kis csendes ünneplést. Előtte persze még produkálta magát kicsit az egész ebédlő kedvéért. Most mosolyogva tömte magába a tortát, és közben Premet hallgatta, aki azt bizonygatta, hogy az egész az ő ötlete volt.

-          Szóval? – somfordált mellé Knot. Bright látta, hogy nem messze ott ácsorog Deer. – Hogy vagy?

-          Fantasztikusan. Nem hiába vagytok ti a legjobb barátaim.

-          Hogy érted? – Bright elmosolyodott, aztán megölelte a másikat.

-          Mindig tudjátok, mire van szükségem.

-          Még szép – mosolygott Knot. – Na, nyomás! Úgy érzem, van valaki, aki épp rád vár a szobádban.

-          Te tényleg mindent tudsz – kacsintott Bright, azzal elvonult, hogy megünnepelhesse a valaha volt legjobb születésnapját.