Már itt is van az utolsó előtti nap, és az utolsó előtti történet!
12. nap főszereplője:
Jin
-
Továbbra sem vagyok meggyőzve arról, hogy ez egy jó
ötlet.
-
Minden fejes támogatta.
-
Mert nekik majdnem mindegy, hány tagú a banda. És mert
ők nem törődnek veled úgy, mint mi.
Jin a válla felett rámosolygott kissé feszült barátjára.
-
Namjoon, nem lesz semmi baj.
-
Mégis jobban örülnék, ha legalább egy testőr veled
menne. – Jin nem reagált, mivel ezt a vitát már lefolytatták, helyette bekente
száját ajakápolóval, és megnézte magát a tükörben.
Egy átlagos srác nézett vissza rá, akit mégis milliók
imádtak. Évek óta nyomasztotta a tudat, hogy elég egyetlen rossz lépés, és
minden összedől, de elhatározta, hogy a következő néhány órára félreteszi a
félelmeit, és kiélvezi a születésnapját.
Jó pár hónappal korábban meghirdetett egy játékot, aminek a
nyertese most vele töltheti a napot. Társai hangot adtak félelmeiknek, de Jin
hajthatatlan volt. Annyi örömet adtak már neki a rajongói; szeretett volna
ebből visszaszolgáltatni nekik valamennyit.
Ahogy arra Jin számított is, a lánnyal nem volt semmi gond.
Az elején az izgalomtól alig tudott megszólalni, de a srác mindent elkövetett,
hogy jól érezze magát. Elvitte a kedvenc helyeire, ettek és ittak, aztán
egyszer csak egy olyan területre tévedtek, amit Jin nem ismert valami jól.
Egyre sötétedett, az utcákon kevesen jártak. Jin ránézett a lány ruháira, a
törékeny alkatára, és attól félt, könnyű célpontot fognak jelenteni. Már
majdnem elérték a biztonságot jelentő főutcát, amikor eléjük toppant három
alak.
-
Ide a tárcátokat!
Jin nyomban maga mögé húzta a reszkető lány, de ezzel csak
azt érte el, hogy a fickó megragadta az ingét, és maga felé rántotta.
-
Hé!
A három idegen hátrafelé bámult, Jin meg azt hitte hirtelen,
hogy újra bekerült a Run videóklipjébe.
-
Mintha megígértétek volna, hogy nem fogtok követni.
-
Nyilván hazudtunk – mondta Tae-hyung.
-
Meg mintha épp jókor bukkantunk volna fel – tette hozzá
Yoongi kacsintva.
-
Igen. Köszönöm – hajolt meg Jin feléjük. Nem állította,
hogy nem ijedt meg, de a barátai felbukkanása nyomban megfutamította a
támadókat, és a lányt is meg tudták nyugtatni.
-
Tudunk mi verekedni! – ugrált egyik lábáról a másikra
Ho-seok.
-
Persze, a videókban! – hűtötte le Namjoon.
-
Megmutassam?
-
Inkább tedd el magad holnapra. Nem szeretném, ha bárki
lekésné a próbát.
-
Igenis, főnök! – szalutált Tae, majd pacsizva
Yoongival, kinyargalt a szobából.
-
Te meg – mutatott a vezér Jinre. – Remélem legközelebb
kétszer is meggondolod.
-
Nem az ő hibája volt – vélte Jimin.
-
Veszélyes a város éjszaka – mondta Namjoon. – Mindig
maradjunk együtt! – kérte, aztán egy intés után ő is távozott.
-
Szerintem meg király ötlet volt – mosolygott Jimin elmenőben.
– Álmodjatok szépeket.
Jin zsebre vágta a kezét, majd Jeong-guk felé nézett. A
fiatalember kifelé bambult a szoba ablakán, de Jin látta a tartásán, hogy
feszült.
-
Dühös vagy?
-
Nem – felelte a másik, aztán odafordult felé. Jin még
mindig nem tudta megszokni, mennyit komolyodott a srác. – Féltem.
-
Sajnálom. Megértem.
-
Nem érted. Féltem, hogy valami történik veled. Féltem,
hogy megtetszik neked az érzés, hogy egy lánnyal sétálsz. – Elnevette magát,
örömtelenül. – Micsoda hülyeség! Arra nem is gondoltam, hogy esetleg
megtámadhatnak. Csak a helyemre gondoltam a szívedben.
Jin lágyan elmosolyodott, majd kedveséhez sétált, és
megcsókolta. Érezte és élvezte, ahogy Jeong-guk elernyedt a karjaiban.
-
Az a hely a tied. Örökre.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése