Szülihónap 8. felvonás

A nyolcadik nap, a nyolcadik történet. Ezzel a párossal sem írtam még soha, remélem nem lett annyira szörnyű. :)

8. nap párosa:

TharnType

-          Öhm, Type…

-          Mi van?

-          Ja. Semmi.

-          No, ne idegesíts fel, hanem mondjad.

-          Hát, azt hallottam, hogy Tharn…

-          Na, ne.

-          Mi?

-          Ez kísérteties, de mondd tovább – tette le a tollat a srác, és most már teljesen a másikra figyelt. – Bármit is hallottál, nem lehet rosszabb annál a legelsőnél. Szóval? – Techno idegesen nevetgélve nézett rá.

-          Azt hallottam, Thorn bulit rendez neki.

-          Ebben még semmi meglepő nincs.

-          De meghívta Sant és Tart is. – Type szeme ennél a pontnál enyhén összehúzódott, és a száját is összepréselte. Aztán vállat vont.

-          Felőlem! Nem az én bulim lesz.

-          De… nem félsz, hogy ők…

-          … ráhajtanak a pasimra? – somolygott a srác. – Egyáltalán nem. Szóval nyugi, jó kis buli lesz az. – És ő aztán tudta, miről beszél.

Type nem mindig kezelte ám ilyen nyugodtan az ehhez hasonló helyzeteket. Elég sok átveszekedett – khm, átsírt – estébe került, de felfogta végre: Tharn sosem fogja megcsalni. Ha valamilyen szörnyű véletlen folytán ki is szeretne belőle, elé állna, és a szemébe mondaná. Így hát jöhettek régi és új hódítók, Type biztonságban érezte magát. Sok mindent megtett Tharnért az utóbbi években, de volt valami, amit örökké halogatott, pedig tudta, hogy a másik örülne neki.

Type persze tudott a buliról – Thorn saját kötelességének érezte, hogy minden évben összecsődítse a családjukat és barátaikat. Mivel kapcsolatuk még friss volt, Thorn nem invitálta meg öccse exeit az elmúlt években, most viszont úgy gondolhatta, Type felnőtt a feladathoz. És tényleg; a srác késznek érezte magát találkozni bárkivel. De előtte azért szerezni akart még némi előnyt magának Tharn szívében.

Az egyetem elvégzése után mindketten dolgozni kezdtek, ám Tharn a zenélést sem hagyta abba. Szerencsére találtak egy új énekest a banda élére, így a srácok esténként még mindig tucatnyi szívet törtek össze. Type egy ilyen fellépésre sem ment el; idegenek előtt még mindig nehezen mutatta ki az érzelmeit.

Aznap este azonban – egy nappal a buli előtt – Type felvette a legjobb ruháit, és felbukkant a helyszínen. Meg sem próbálta felhívni Tharn figyelmét a tömegben, de mintha a srác mégis kiszúrta volna, mert a meghajlás után nyomban felé indult. Közben többen megállították, de egy mosolynál nem kaptak többet.

-          Szia! Nem is mondtad, hogy jössz.

-          Talán nem nézhetem meg a pasimat zenélés közben? – vonta fel a szemöldökét provokatívan, mire Tharn felnevetett.

-          Dehogynem. Na, és hogy értékeled a teljesítményét?

-          Talán még sosem volt ilyen szexi – felelte Type, azzal megragadta a meglepett Tharn tarkóját, és magához húzta.

-          Várj! Te… itt vannak a kollégáim…

-          Helyes. Tudják csak meg, hogy az enyém vagy. – És mindent megért Tharn boldog, szerelmes csókja.

-          Mit csináltál ezzel az emberrel? – A kérdés már a bulin hangzott el, ahol Tharn mindenkit elvarázsolt. Beszélgetett és mosolygott, és úgy tűnt, sosem fárad el. Type büszke volt arra, hogy ezt nagyban ő érte el nála. Most ránézett Thornra.

-          Mire gondolsz? – Thorn is az öccsére pillantott.

-          Még sosem láttam ennyire nyugodtnak és elégedettnek.

-          Csak megadom neki, amire vágyik.

-          Szóval magadat.

-          Így is mondhatjuk. – Thorn rámosolygott.

-          Köszönöm, Type.

-          Érte teszem. Mint mindig.

És ahogy Type a vendégsereg – köztük San és Tar – tekintetétől kísérve átölelte és megcsókolta Tharnt, úgy érezte, végre jó helyen van.