Szülihónap 13. felvonás

Alig hiszem el, de ezennel elérkeztünk az utolsó naphoz! Remélem találtatok a történetek között kedvetekre valót. :)

Drága Mese, még egyszer nagyon boldog születésnapot! *-*

13. nap párosa:

Jimin/RM

-          Na, akkor vegyük át újra.

-          De hát már milliószor átvettük – nyafogott Yoongi, ahogy elterült a kanapén. A mellette ülő Tae meglökte, hogy helyet csináljon magának, úgyhogy borítékolható volt a verekedés.

-          Srácok, csak néhány percig bírjátok ki – kérte Jimin, aki jelenleg szemüveget viselt, így egyszerre nézett ki szigorú tanárnak, meg egy felfalandó habcsóknak.

-          Üljetek rendesen, gyerekek – komolykodott Jeong-guk, aki kifejezetten élvezte, hogy felnőttként viselkedhet.

Namjoon türelmesen megvárta, míg mind újra rá figyelnek, majd ismét – konkrétan századjára – elsorolta a következő hetek menetrendjét. Rengeteg programot tervezett be részükre a menedzsment, és akkor még a turné el sem kezdődött.

-          Rendben, ennyi volt. – Amint a szavak elhagyták a vezér száját, Yoongi és Tae már ki is viharzott a teremből. Őket Ho-seok követte ásítozva és jóval lassabban.

-          Ne haragudj rájuk – kérte Jin halványan mosolyogva. – Ha elmondanád nekik, mennyi munkád van benne… vagy hagynod kellene, hogy egyszer ők csinálják. Akkor biztosan jobban megbecsülnének.

-          Azért csinálom, hogy nektek ne kelljen.

-          Nem kell minden terhet egyedül cipelned – mondta Jimin halkan, Namjoon pedig puhán rámosolygott.

Kíváncsi volt, a másik mennyit gondol a közös estéikre. Amikor Jimin egyszerűen becsusszant mellé az ágyba, és csak hallgatták egymás légzését… vajon a másiknak is olyan sokat jelentett a csendes együttlét, mint neki?

-          És ti? – kérdezte inkább, miközben Jeong-gukra, majd Jinre nézett. – Felkészültetek lelkileg?

-          Mindent megbeszéltünk – felelte a legidősebb tag, majd hagyta, hogy Jeong-guk összekulcsolja az ujjaikat.

-          Megígértem, hogy nem ütöm meg Tae-t, ha flörtöl vele a színpadon, elvégre nem tehet róla.

-          Nagyon érett hozzáállás – bólogatott Namjoon büszkén. – És te, Jin?

-          Én mit?

-          Búskomoran fogsz járni-kelni, ha Jeong meg Tae két szót vált? – somolygott Jimin a szemüvege alatt. Jin nem akarta eltorzítani az arcát egy grimasszal, így vállat vont.

-          Szerintem nem lehet ezt előre eltervezni. Ha szomorú, én is az vagyok, ha vidám… de szerintem Namjoon pontosan tudja, miről beszélek. – A vezér enyhén megrázta a fejét épp, mielőtt Jimin kíváncsian ránézett volna.

Miután Jin – mint aki jól végezte dolgát – kedvesét maga előtt terelgetve távozott, Jimin már nyitotta is a száját.

-          Miről beszélt?

-          Nem tudom.

-          Olyan nincs, amit te nem tudsz. Jut eszembe, el ne felejtsem visszaadni a Demiant.

-          Kiolvastad?

-          Kétszer – ragyogott a srác. – Már értem, honnan jön az inspiráció. Szóval várom a következőt.

-          Nem kell elolvasnod őket – mondta Namjoon halkan.

-          Nem kell, de akarom. Miattad. Mivel hiába kérdezlek, alig mesélsz magadról, csak így tudlak jobban megismerni.

-          De miért akarnál…

-          Namjoon! – nevetett fel Jimin. – Ne akard bemagyarázni nekem, hogy nem érted!

-          Talán értem, de elhinni nem tudom. – Találkozott a pillantásuk, majd Jimin elmosolyodott.

-          Kedvellek – mondta, mire a vezér szíve nagyot dobbant. – Talán nem olyan látványosan, mint a Jinkook-páros, de ez nem jelenti azt, hogy így kevésbé igazi.

Mivel Namjoon nem szólalt meg, Jimin lassan kezdett megijedni. Mi van, ha most mindent elrontott? Ha mindennek ellenére a másik csak barátként tekint rá?

Megrebbent a tekintete, ahogy a srác felállt. Odasétált hozzá, megfogta a tarkóját, és összeérintette a homlokukat. Jimin úgy érezte, mintha hirtelen egy ütemre kezdett volna verni a szívük. Nem is kellettek szavak; anélkül is értettek mindent.