Szülihónap 5. felvonás

Az ötödik nap is elérkezett, s vele együtt az ötödik történet!

Kellemes olvasást továbbra is! :)

5. nap főszereplője:

Niall Horan (One direction)

Niall Horan az első kávéját kortyolgatva bámult ki a hotelszoba ablakán. Mióta néhány órával korábban felébredt, próbálta azzal nyugtatni magát, hogy semmi vész. Kicsit később tervezték nyilvánosságra hozni az információt, de ha a firkászok egyszer szagot fognak…

Kopogtatás riasztotta fel, a következő pillanatban pedig be is lépett Greg, a menedzsere.

-          Nos, hogy vagyunk?

-          Jól.

-          Készen állsz a ma estére?

-          Persze. Ahogy megbeszéltük.

Nagyon zavarta, hogy a hír hamarabb kapott szárnyra, mint ahogy ő hazaért volna, így személyes kontaktus helyett telefonon volt kénytelen magyarázkodni.

-          Dehogy, anya. Tudod, milyenek az újságírók…

-          De az a dal nagyon meggyőző volt.

-          Mert Hayley egy nagyon tehetséges dalszerző, azért.

Éppen egy gyors futásból tért vissza, mikor a telefonja újra életre kelt. Mélyet sóhajtva koppintott rá az ikonra, majd a képernyőn megjelent Louis Tomlinson arca.

-          Hű, alszol te eleget?

-          Téged is jó látni, mint mindig – mondta Louis. – Na halljam, mi az isten ez az egész? Hazz szinte magán kívül van, alig akart színpadra lépni.

-          Sajnálom, nem így terveztem. Úgy volt, hogy otthon leszünk, mikor ledobja a bombát.

-          Na, de Horan – komolykodott a srác, szája sarkában azonban mosoly bujkált. – Te megcsaltad a barátnődet?

-          Hát, tudod – vont vállat a szőke. – Szüksége volt alapanyagra egy szakítós dalhoz. – Egymásra néztek, és kirobbant belőlük a nevetés.

Niall ezután megkönnyebbülten kezdett neki a készülődésnek. Bízott benne, hogy Louis-hoz hasonlóan más is átlát majd a szitán.

Két nappal később, letudva a tiszteletköröket és az interjúkat, Niall végre hazamehetett. A lakásról, amit másfél évvel korábban vett, szinte senki sem tudott, és azok, akik tudtak róla, esküvel fogadták, hogy létét nem fedik fel. Niall tehát hétköznapi emberként kaptatott fel a lépcsőn és lépett be oda, ahová a turné kezdete óta folyamatosan visszavágyott.

Edénycsörömpölés jelezte, hogy a konyhában szorgoskodik valaki. Niall somolyogva kukucskált át a pult fölött.

-          Segítsek? – A másik illető előbb beverte a fejét a szekrénybe, majd a földre huppant. Niall nevetve nyújtotta a kezét, hogy felsegítse. – Jól vagy?

-          Aha. Ennél ütődöttebb már aligha lehetek.

Egymás szemébe néztek, és Niall egy pillanatra attól tartott, mindennek vége, de Calum Hood még ennyi év után is képes volt meglepni, mert vigyorogva elkapta a tarkóját, és magához rántotta egy forró csókra. A szőke boldogan simult bele a karjaiba, majd hirtelen eszébe jutott, miért is volt olyan feszült.

-          Előbb beszéljünk!

-          Hm, rendben – biccentett Calum a száját nyalogatva, tekintete pajkosan villant. – Megcsaltad? – Mivel Niall-nek már nem kellett attól tartania, hogy páros lábbal kirúgják, megnyugodva dőlt neki a pultnak.

-          Ja. Most rajtam volt a sor, hogy a csalfa szerepében tetszelegjek.

-          Szegény Hayley! – sóhajtott Calum. – De a dal nagyon ütős lett.

-          Azt mondják. – Calum megállt előtte, majd mindkét oldalán a pultra támaszkodva csapdába ejtette.

-          Legalább megérte?

-          Micsoda? – Niall végigsimított kedvese arcán. – Megérte-e ez a színjáték, hogy a média egy szoknyapecérnek könyveljen el? De még mennyire. Főleg, ha most egy darabig nyugtunk lesz. – Megcsókolta Calum mosolygó ajkát. – A formás segged az ágyamban meg már csak a bónusz.

-          Azt olvastam, hogy Louis Tomlinson segge a legjobb.

-          Tűnés a hálóba!