A harmadik fejezet, melyben sokasodnak a problémák.
A könyvekben és a filmekben minden olyan egyszerűnek tűnik.
A szerelmesek egymásra találnak, házat vesznek, összeházasodnak, és boldogan
élnek, míg meg nem halnak. Derek utálta az ilyen idióta történeteket. Az ő
élete már gyerekként sem volt a legkönnyebb, és jól tudta, hogy amit akar,
azért keményen meg kell küzdenie. Amióta Stiles mellette volt, csökkent rajta a
nyomás, és végre boldognak érezte magát. Elfogadta, hogy hamarosan szülők
lesznek… az ezzel járó viszontagságokra azonban egyáltalán nem készült fel.
Mivel mindketten a gyors cselekvés hívei voltak, alig másfél
hónap alatt eladták a loftot, és beköltöztek egy nagyobb házba a város szélén.
Jómódú és őrzött részt választottak, hogy a gyerek anélkül játszhasson az
utcán, hogy támadástól kellene tartania. Stiles örömmel vetette bele magát a
felújításba, a lakberendezésbe, szervezett egy bulit is, amire az összes
barátjuk eljött. Derek végig mellette állt, segített, ahol tudott, éjjel
viszont csak bámulta a plafont vagy kedvese emelkedő-süllyedő mellkasát, és
rettegett a jövőtől.
Az első problémák akkor kezdődtek, mikor megérkezett az
ellenőr megnézni a házat. Az alacsony, ötvenes éveiben járó, ősz hajú nő szája
folyamatosan lebiggyedt, ahogy végigsétált a szobákon. Derek addig a pillanatig
imádta az új házat, főleg amiatt, ahogy Stiles átalakította és az ízlésükre
szabta, most azonban szinte mindenhol képes lett volna ő maga is hibát találni.
Talán a melegségükkel máris megfertőzték az egész épületet?
Stiles vidáman vezette körbe a nőt, itallal és szendviccsel
kínálta, megpróbálta leültetni a kanapéra, de a nő csak mogorván odavakkantott
néhány szót, viszont folyamatosan jegyzetelt, aztán gyorsan távozott.
Miután csukódott az ajtó, mintha Stiles is leeresztett
volna. Megroggyant a válla, majd betámolygott a nappaliba. Dereknek a szíve
szakadt meg érte, ahogy magához ölelte.
-
Hé – suttogta neki, és a nyakába csókolt. –
Minden rendben lesz.
De nem lett rendben. A rideg nőt további ellenőrök követték,
akik olyan dolgokba kötöttek bele, amibe Derek bele sem gondolt volna korábban
– tényleg ennyire biztonságos környezet kell egy gyerek felneveléséhez? Annak
idején az ő házuk is így volt megtervezve? Vajon az ő, és Stiles anyja minden
éles felületet befedett, minden lyukat betömött, minden dugaljt biztonságossá
tett? Már az sem volt mindegy, milyen villákat tartanak a fiókban, és Derek ezt
kezdte nevetségesnek találni.
-
Nem fogok új tévét venni csak azért, mert az a
banya azt mondta, szerinte nem való egy kisgyerekes házba! – kapta fel a vizet
néhány héttel később. Majdnem este nyolc volt, de még csak gondolni sem tudtak
arra, hogy ágyba kerülnek, a szex meg aztán végképp fel sem merült. Stiles
kócosan és sápadtan gubbasztott az új beadványok fölött, és próbálta
összerendezni a hiánypótlásaikat. Folyamatosan az zakatolt a fejében, hogy
minél többet késlekednek, annál nagyobb az esélye, hogy a kislány Jacksonhoz kerül.
Csakis ez adott neki erőt ahhoz, hogy folytassa.
-
Akkor ne vegyél új tévét – vetette oda fásultan.
– Ezt felvisszük a szobánkba, a nappaliban meg nem lesz tévé.
-
Mégis miért kell minden szavára ugranunk?
-
Mert ő az egyik, aki megítélheti vagy
megvétózhatja az elhelyezést.
Rendben, Derek nagy nehezen még ezt is lenyelte, és a tévé
hétvégén átköltözött új helyére. Mikor hétfő délelőtt bevitték a papírokat a
hivatalba, ott találták az ügyintézőjüket az irodájában. A nőt azóta az első
alkalom óta nem látták, csak a parancsait küldözgette hol levélben, hol egy
beosztottjával. Ahogy most végignézett rajtuk, a tekintete elsötétült.
Hátradőlt a székében, levette a szemüvegét, és nekikészült a kérdezésnek.
-
Mikor találkozhatom végre az anyával? – Stiles
és Derek egymásra nézett.
-
Bocsásson meg, de a kérvényben egyértelműen
szerepel, hogy mi, vagyis két férfi kívánja felnevelni a gyereket – mondta
Stiles a lehető legudvariasabban. Derek abban a pillanatban még inkább csodálta
az erejét. A banya belepillantott a papírokba.
-
És Mrs. Martin?
-
Ő a kislány nagyanyja.
-
Tehát ő nem merült fel lehetőségként? – vetett
éles pillantást Derek irányába, mire a farkasban felment a pumpa.
-
Mire akar célozni? Talán feleségül kellene
vennem?
-
Én nem mondtam semmi ilyesmit – visszakozott a
nő, de a tekintetén látszott, hogy végtelenül helyteleníti a két férfi terveit.
– Rendben, majd értesítem Önöket.
Hazaérve Derek úgy bevágta maga mögött a bejárati ajtót,
hogy az nyomban kiszakadt a keretéből.
-
Óvatosan! – sziszegte Stiles. – Ha a szomszédok
meghallják, bepanaszolnak.
-
Nem érdekel!
-
De érdekeljen! Őket is meg fogják kérdezni az
utolsó hajrában.
-
Áá, és szerinted ezek után mi el fogunk jutni
valaha is az utolsó hajráig? – kérdezte Derek cseppet gúnyosan. Stiles
megdermedt, kezében az ajtó darabjaival.
-
Mit akarsz ezzel? – Derek felnevetett.
-
Te nem látod, mi folyik itt? Úgy tett, mintha
most esett volna le neki, hogy mindketten férfiak vagyunk. Megmondtam… soha az
életben nem fognak ránk bízni egy gyereket. – Stiles összepréselte a száját.
-
És te ennek nagyon örülsz.
-
Micsoda? Egyáltalán nem!
-
Mégsem próbáltál meg soha kedvesebb lenni velük!
– most már a fiatalember is kiabált. – Én a lelkemet kitettem eléjük, te meg
csak mogorván gubbasztottál a kanapén minden egyes alkalommal! Te már a
legelején eldöntötted, hogy ez egy veszett ügy!
-
Melletted álltam, nem? Aláírtam minden cseszett
papírt, beleadtam a pénzt, megvettem a házat, összekötöttem veled az életem… -
Az utolsó megjegyzésnél Stiles arca elborult. – Ne…
-
Hát, nagyon szépen köszönöm, hogy megtetted
értem ezt a szívességet, holott tudtad, semmi értelme.
-
Stiles… nem így értettem… Stiles! – Derek
farkaserővel rendelkezett, mégsem volt képes utolérni a mérges és megbántott
kedvesét. Ahogy a férfi kocsija elviharzott, Derek belerúgott a postaládába. –
Csessze meg! – És még csak nem is ez volt a legrosszabb.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése